Európa a színpadon
- 2007-12-05 -
Európa a színpadon

27 fiatal uniós szerző egyfelvonásosa című kétkötetes antológia bemutatójára kerül sor az Olasz Kultúrintézetben (1088 Budapest, Bródy S. u. 8.) december 6-án 11 órakor.

A Budapesten működő kultúrális intézetekkel, a balatonfüredi Salvatore Quasimodo Alapítvánnyal, valamint a roccalumerai Salvatore Quasimodo Irodalmi Parkkal együttműködésben szervezett eseményen jelen lesz néhány, az antológiában szereplő szerző. A bemutatón színészek olvasnak fel néhány szerző művéből, valamint előadásra kerül a szlovén szerző színpadi műve.

Jelen lesz továbbá Őexc. Paolo Guido Spinelli, az Olasz Köztársaság magyarországi nagykövete, Elke Atzler, az EUNIC- csoport elnöke, valamint az antológia két szerkesztője, Joseph Farrell és Arnaldo Dante Marianacci.

„Itt nem látszik nagyon érvényesnek a pirandellói megállapítás „az életet vagy éljük, vagy megírjuk”. Itt, úgy tűnik, hogy az életet úgy élik, hogy egyszerre meg is írják, vagy úgy írják, hogy közben át is élik. Ezt elérendő van, aki az irónia, van, aki a metafora fegyverét alkalmazza, valami képzeletbeli világot létrehozva, van szerző, kinek papírra vetett szövegéből süt a nyers realizmus, a mindennapi köznyelv szavait használja, és van köztük olyan, akinek lételeme, stílusa elegánsan kifejező. Van, aki a jövő felé tekint, és van, aki a múltba réved, de mindig azzal a szándékkal, hogy azt megváltoztassa, újraértelmezze, van, aki témáját a napi aktualitásokból meríti, és van, aki elvész az álmok világában, van, aki a fiatalság következmények nélküli eufóriáját ábrázolja, és van, aki egy állandó szorongások között, depresszióban megélt világot ábrázol. Más szerző a generációk közötti nehéz kapcsolatokat elemzi, és megjelenik a nonszensszel, az abszurddal, a közölhetetlenséggel való kísérletezés, a politikai szatíra is. Van, aki látványosan, és bevallottan a saját példaképeit jeleníti meg művében, legyen az klasszikus vagy kortárs szerző, és van, aki próbálja a mintákat annyira elrejteni, amennyire csak lehet. Az utazás vagy a szerelem gyakori téma szerzőink színpadán. Egyszóval, itt a „tragédiát” és a „szatírát” hívjuk „igazságnak” Dosztojevszkij szavainak megfelelően. Fiatal szerzőink darabjaiban ez tehát a lényeg: drámáikban keresik saját igazságukat, keresik ebben az új Európában a létezés, a kor értelmét, melyben nekik már nincsenek határok és sorompók, ahol a helyváltoztatás egyre fontosabb, egyre fontosabb, hogy keveredjenek a nyelvek és a kultúrák, úgy hogy közben mindenki megőrizhesse saját egyéniségét. Ismerjük meg magunkat és ismerjük meg egymást a kultúra, sőt leginkább a kultúra eszközeivel. Mert a jövő Európájának létrejöttében az igazi hajtóerő a kultúra kell, hogy legyen.”