|
- 2012-08-01 -
Figyelem! Ez még csak a kezdet!
Beszélgetés Baráz Ádám
zeneszerzővel
(Balassagyarmat, 1987. december 15.) | Balassagyarmat, 80-as évek vége, egy
udvarban az öreg diófa ágaira szerelt hintán ül egy kisfiú, és
boldogan hallgatja a hinta ütemére felhangzó éneket. A szülők
dolgoznak, a szomszéd asszonyok vigyáznak a gyermekre,
hintáztatják, és énekelnek. Mire Ádám óvodás lett, már
40-50 népdalt tudott énekelni, az óvónénik nem kis
meglepetésére. Szülei is szerették a zenét, édesanyja kórusban
énekelt, édesapja gitározott. Ádám első zenei megnyilvánulását
lepattogzott zománcok jelezték: lábasokat, fedőket, mindent
összeütött ami szólt, miközben lelkesen énekelte saját
szerzeményeit a konyha közepén.
A kezdetekről kérdezgetem Baráz
Ádámot, miután július 29-én volt Concertino cimbalomra és
vonósokra c. művének magyarországi bemutatója Herencsár
Viktória cimbalom művésznő virtuóz előadásában. A bemutatott
mű a 26. „Zene határok nélkül" muzsikustábor
és zenei fesztivál koncertjén Balassagyarmaton a
Vármegyeházán nagy sikert aratott. Nem csodálkozom a sikeren,
mert idén januárban Budapesten hallgattam Baráz Ádám szerzői
kamaraestjét, azóta tudom, hogy csillag van születőben: egy
igazán tehetséges szakmailag felkészült zeneszerző ígéretes
pályakezdésének lehetünk tanúi.
|
Hogyan született ez a mű?
A Concertino 2009-11 között két
évig formálódott. 2005-ben kezdett el foglalkoztatni a cimbalom,
mint hangszer, mint lehetőség. Herencsár Viktória - a cimbalom
világszövetségének elnöke, több jelentős magyar és külföldi
díjjal elismert cimbalom művész – mutatta meg a cimbalom
technikai és zenei lehetőségeit, több művet is rendelt tőlem,
melyeket állandó repertoáron tart, sőt tanítja is azokat. 2012
márciusában a Besztercebányai Művészeti Akadémia cimbalom
diplomakoncertjén egy növendéke ősbemutatóként játszotta ezt
a művet.
Mikor jöttél rá,
hogy te tudsz zenét szerezni?
Az az igazság, hogy már az óvodában is bennem volt, hogy az óvónéni által kiosztott
dalok milyen egyszerűek, ilyeneket én is tudnék csinálni.
Ennek mint tudjuk a behorpadt,
zománchiányos edények lettek az áldozatai édesanyád nagy
örömére! Tehát már óvoda előtt-alatt is „nagyzenekarra”
komponáltál! Ezek szerint nem a szüleid erőltették rád a
zenetanulást.
Kerestem a zenét. Természetes
volt, hogy zenei általános iskolába megyek. Demeter Györgyné,
Kati néni – aki Békéstarhoson Kodály Zoltán növendéke volt – adta az ének-zenei alapokat. Furulyával kezdtük, majd
fuvoláztam 5 évig, de közben folyamatosan tanultam zongorázni.
Tanáraid észrevették
zeneszerzői képességeidet?
Somogyvári Ildikó zongoratanárnő
biztatott először. Kilenc évesen kisebb etűdöket találtam ki
fuvolára, mert nem tetszett az a darab amit a tanár feladott.
Tudom, hogy több konziba is
felvettek, kivételes helyzetben voltál tizennégy évesen, te
választhattál az intézmények között. A Richter János
Zeneművészeti Szakközépiskolát választottad. Te voltál ott az
egyetlen zeneszerzés szakos. Visszatekintve milyen diák voltál?
Lusta vagy szorgalmas?
A tanároknak mindig tetszett amit
csináltam, bár a kötelező feladatokat sokszor hanyagoltam,
illetve volt hogy ezeket később sajátítottam el. A
stílusgyakorlatokat - pl. Beethoven stílusában rondót alkotni -
tinédzserként nem tartottam fontosnak, később viszont
felfedeztem a nagy zeneszerzők elemzésének, tanulmányozásának
fontosságát. És mostanában ebből nőnek ki az olyan műveim,
mint az „Hommage à
Bach, Beethoven, Chopin, Ravel...” sorozat. Persze ez már nem
volt „kötelező”. A középiskolában a kötelezők mellett
szabad kompozíciók sokasága, több mint 100 befejezett kompozíció
született: szóló zongoraművek, kamaradarabok, népdal
feldolgozások, versek megzenésítése, nagyzenekari művek...
A
nagyzenekari művek megszólaltatása elég költséges: próbák,
sok zenész, nagy terem, karmester...
Igen, ehhez
szponzorokra, mecénásokra lenne szükség. Szinte lehetetlen a
koncertekre a pénzt előteremteni. A megrendelések nem hoznak
bevételt, ezek baráti, referencia értékű munkák. Jelenleg a
kulturális életben valamiféle ősközösségi társadalom szerű
„bartell” tevékenység dominál, hogy mégis értékek
születhessenek.
Ismerem a művészek,
kulturális intézmények, művészeti iskolák helyzetét, ott is
ez a helyzet. De mit gondolsz: szükség van a művészeti
iskolákra? Lehet egyáltalán a művészetet tanítani? Mit lehet
tanítani a művészetben?
Bartók csak zongorát tanított,
zeneszerzést nem, mert az volt a véleménye, hogy alkotásra
születni kell, csak az előadóművészetben lehet technikát
tanítani. Én magam Reményi Attila zeneszerzés tanáromnak sokat
köszönhetek: pontosságot, precizitást, kitartást, folyamatok,
kezdet-vég megformálását, stílust, formatant, zenei fegyelmet,
a rossz kritika elfogadását... ablakot nyitott az alkotói
világra.
Szakmai negatív kritika még nem
ért szemtől szembe, viszont többször megkaptam már hogy ahhoz
képest hogy XXI. századi kortárs szerző vagyok, túl
hallgatható, túl melodikus, „fülbarát” kompozíciókat hozok
létre. Vállalom, hogy a melódia, harmónia,és a ritmus a zene
három fő eleme számomra. Szeretném ha a zeném mindenki számára
befogadható, értelmezhető, élvezhető lenne. Más dolog az
alkalmazott zene (film, színház...) ahol én is élvezem a
kísérletezést, a hangok, zörejek, effektek széles spektrumát.,
a hangok, hangszínek játékát, de ott is az akusztikus
hangszereket létesítem előnyben. Ezek a legkülönbözőbb
effektekre is alkalmasak.
Egy ideig Párizsban is tanultál.
Konzi
után felvételt nyertem a párizsi Cortot Akadémiára zeneszerzés
szakra. Anyagi okok miatt sajnos megszakadtak a tanulmányaim. 2008
óta Budapesten élek és tevékenykedem un. „szabadúszóként”
Megrendeléseim voltak-vannak több helyről. Állandó jelleggel
koncertezem fiatal tehetséges előadóművészekkel. A Kossuth
Klubban 2012 január óta komolyzenei koncert sorozatot hoztam
létre, remélem a következő évadban is folytatódhat.A THÉBA
Művészeti Akadémián Budapesten korrepetítorként dolgozom.
Zongora és zeneelmélet tanítást vállalok. Szlovákiában az
Ipoly partján is tanítok. Ipolybalog igazi „művészfalu”.
Nyitottak a művészetekre, péntekenként az iskola diákjainak 80
%-a zenét tanul.
Nemrégiben jelent meg első
kiadott műved, a Herencsár Viktóriának ajánlott Toccata
cimbalomra, majd ezt követően az Apróságok Apróságoknak című
album zongorára, gyermekeknek a Neuma Zeneműkiadó gondozásában. Mik a terveid?
Fontos a külföldi kapcsolatok
építése a művészvilágban is. Egyrészt benne lenni a
nemzetközi körforgásban, megismerni a legújabb stílusokat, a
különböző kultúrákat képviselő áramlatokat, másrészt cél
az általam képviselt értékek, hagyományok meg- és
elismertetése. Nagy öröm számomra, hogy pár nap múlva egy japán
felkérésnek tehetek eleget, részt vehetek egy összművészeti
fesztiválon. Több koncert lesz Tokióban és környékén. Asuka
Kososhi Magyarországon tanult balett művésznő Chopin G moll
balladájára, japán népzene feldolgozásra és ismert klasszikus
zongoraművekre saját koreográfiáját mutatja be, melyet az én
zongorajátékom kísér. A fesztiválon saját műveimet is
megszólaltathatom, többek között a Fukushima áldozatainak
emlékére komponált elégiát. Októberben egy magyar származású
skót zongoraművésszel Magyarországon több nagy városban
kétzongorás és négykezes műveket interpretálunk. Ez a
produkció tovább utazik Skóciába, Franciaországba és
Szlovákiába. 2013 tavaszán Fodor Bernadett mezzoszoprán
énekesnővel India több nagy városában három különböző
összeállítású koncert turnéra kerül sor. Nem adtam fel a
tervet, hogy alkalmazott zeneszerzés szakot végzek a Zeneművészeti
Egyetemen. Még tanulnom kell. A THÉBA Művészeti Akadémián pedig most szeptembertől
lehetőség nyílik kurzust indítani a zeneszerzés alapjainak
elsajátítására, továbbfejlesztésére.
Nem ellentmondás ez? Tanulni és tanítani? Nagyon fiatal vagy, 24 éves,
művészi pályád kezdetén. Mit tudsz átadni a tanítványoknak?
-
Szeretek tanítani, továbbadni az
ismereteket, amiket mestereimtől, a nagy elődöktől tanultam, és
a saját magam tapasztalataiból leszűrt tanulságokat, miközben
én magam is sokat tanulok, hiszen az ismeretek átadása pontos
elemzésre, a technikák fejlesztésére ad számomra is
lehetőséget. Optimista vagyok, a tanítványaim és a magam
jövőjét illetően is: türelemmel,
kitartással és a magunkban rejlő tehetséggel, adottsággal az
ember csodákra képes.
Ádám,
gratulálok az eddigi eredményekhez és sok sikert a tanuláshoz,
a munkához, a csodateremtéshez! Hiszen a zene maga a csoda!
Andor Edit
|
|