Lotte Lenya (Bécs, 1898. október 18. – New York, USA 1981. november 27.) német énekesnő, színésznő; mint a Koldusopera első női főszereplője írta be örökre nevét a színháztörténetbe.



Apja – egy fiákeres – gyűlölte a korán elhunyt nővére miatt. Kis híján megölte.

Tizennégy éves korától kalapkészítőnek tanult. Hamarosan Zürichbe költözött a nagynénjéhez, ahol rövidesen megismerkedett az ottani művészekkel. Nem sokkal később már kisebb szerepeket játszott. 1914-ben szerződést kapott a zürichi Schauspielhausban. Richard Strauss ott vezényelt, Max Reinhardt rendszeresen járt ebbe a színházba.

Egyre fontosabb szerepeket játszott. Egy pantomimelőadásra 1921-ben Berlinbe került, majd két évre rá megismerkedett Kurt Weill-lel. Weill felesége lett, és kisebb-nagyobb megszakításokkal férje haláláig (1950) vele maradt.

A Koldusoperát (Háromgarasos opera) 1928-ban vele mutatták be Berlinben.

Lotte Lenya és Weill később Franciaországban, majd Amerikában élt.
1963-ban Rosa Klebbet alakította az Oroszországból szeretettel című James Bond-filmben.
Weill halála után Lenya sikeres énekesnőként működött. Számtalan lemeze jelent meg.
Még háromszor ment férjhez, de haláláig hű maradt Weill szellemiségéhez és műveihez.

Barbara song:

Azt hittem, mikor még semmit se tudtam
Még ártatlanságom idején
Tán értem is jön valaki egyszer
S tudnom kell, hogy mit feleljek én.
És hogyha gazdag
És hogyha tiszta
S gallérján nincs hétköznap se szenny
És hogyha tudja, hogy hölgyek közt mi illik
Hát azt mondom, hogy: "Nem."
Akkor fennhordjuk az orrunkat
S csevegünk csak hűvösen.
Remeghet lágyan a holdvilág
Szállhat a csónak a holdas vizen át
De más nem lesz semmi sem.
Hiszen akkor lefeküdni nem lehet
Hisz az ember akkor szívtelen.
Hiszen akkor történne más is
De akkor nincs is más, csak: "Nem."

És jött a vidéki, lakóhelye Kent
És vérbeli stramm fiu volt.
A másiknak volt három hajója
S a harmadik értem bomolt.
S lehettek gazdagok
Lehettek csinosak
Gallérjukon nem volt soha szenny
És mivel tudták, hogy hölgyek közt mi illik
Hát azt mondtam én, hogy: "Nem."
Akkor fennhordtam az orromat
S csevegtem csak hűvösen.
Remegett lágyan a holdvilág
Szállt az a csónak a holdas vizen át
De más nem is volt semmi sem.
Hiszen akkor lefeküdni nem lehet
Hisz az ember akkor szívtelen.
Hiszen akkor történne más is
De akkor nincs is más, csak: "Nem."

És jött egy nap s az a nap lila volt
És jött, aki semmire se kért
A kalapját felakasztotta egy szögre a szobámban
És én nem is tudtam, hogy miért.
És mert nem volt pénze sem
Inge sem volt tiszta
De vasárnap is látszott rajta a szenny
És mert azt se tudta, hogy hölgyek közt mi illik
Hát nem mondtam azt, hogy: "Nem."
Most már nem hordtam fenn az orromat
S nem csevegtem hűvösen.
Remegett lágyan a holdvilág
Szállt az a csónak a holdas vizen át
S másképp nem is eshetett velem.
Hiszen akkor rögtön lefeküdni kell
Hiszen nem lehetek akkor szívtelen.
Persze akkor megtörtént más is
Mert hol volt akkor már a "Nem"?

Vas István fordítása