Paul Verlaine Őszi chanson című 1864-ben keletkezett verse egy nagyon összetett, többértelmű, bonyolult hangulatot, az őszhöz, az elmúlás jelképéhez fűződő impressziót örökít meg. Megszólal a dalban a haláltól való félelem, egyúttal az elmúlás óhajtása is, a beletörődés a „sok tűnt kéj” után a végleges eltűnésbe. A haldokló természettel együtt haldoklik már az emberi lélek, de a pusztulás rettenetét szelíd melankóliába oldja, enyhíti a költemény zenéje, a szavak és főleg a hangok elbűvölő muzsikája.

Tóth Árpád magyar fordítása különösen a hangok akusztikai lehetőségeit aknázza ki a vers-zene felkeltésében. Az első versszak egyhangú rímei, a mély magánhangzók sokasága, a ritmus lüktetése minden tartalomtól, szójelentéstől függetlenül is zenei élményt és búsongó érzést ébreszt a hallgatóban.

A verset Kassovitz Artúr klarinétos zenésítette meg. Behumi Dóra énekel.




Ez a szöveg a magyar Wikipédia Paul Verlaine című szócikkéből származik (a változat dátuma: 2013. október 11.). A CC-BY-SA-3.0 licenc feltételeinek megfelelően szabadon felhasználható.